Szakítás után

A szakítás utáni szomorúság, fájdalom, reménytelenség, csalódottság egy borzalmas érzés. A szakítás meggyászolása nagyon fontos folyamat. Fel kell dolgozni, el kell tudni engedni azt az embert, azt az érzést, azt az elképzelést amiről egyszer azt gondoltad, hogy örökké fog tartani. Rádöbbensz, hogy az öröm mámort amelyet a kapcsolatotok fénykorában éreztél már nem fogod vele átélni. Ez fájdalmas, sajnos nagyon fájdalmas!

Néhány segítő szándékú barátod azt tanácsolhatja, hogy adj még egy esélyt a kapcsolatotoknak. De vigyázz! Neked kell élni a döntéseddel, nem a jó szándékú barátaidnak. Szóval ne félj határozottnak lenni, még ha szomorú vagy is a történtek miatt.

Légy nyugodt, idővel elmúlik a fájdalom. Addig is tégy valamit azért, hogy könnyíts a helyzeteden.

El kell siratnunk a múltat, felidézni az emlékeket, elbúcsúznunk életünk egy szakaszától és a már soha meg nem valósuló, jövőbeli álmoktól, tervektől, reményektől is. Fel kell építenünk új magunkat, számba venni aktuális lehetőségeinket, új jövőt álmodni, terveket szőni - immár nélküle. A búcsú, a lezárás, a veszteségek feldolgozása, néha még az újjáépítés is szomorúsággal jár. Sokat segíthet, ha van kivel megbeszélni, kibeszélni.

Ne zárkózz magadba!Mindjárt kezdj el olyan társaságba járni, ahol a többiek jó hatással vannak rád. Próbálj mindig pozitív dolgokra gondolni.

Biztos, hogy idővel találsz majd valaki mást. Akkor már biztosan még kiegyensúlyozottabban fogsz belekezdeni a kapcsolatba. És talán ez alkalommal igennel válaszolhatsz majd a kérdésre: "Ő az igazi?"